1Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: 2Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! 3Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? 4És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő? 5Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! 6Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! 7Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! 8Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: 9Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! 10Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! 11Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! 12Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. 13Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. 14Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. 15Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. 16Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. 17Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, *és* körülveszik őt a folyami fűzfák. 18Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. 19Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?! 20 21 22 23 24