1Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó *vala* a mennyben, és az első szó, a melyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután. 2És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle *valaki* a királyiszékben; 3És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány *vala,* látszatra smaragdhoz hasonló. 4És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék *vala;* és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának. 5A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek *vala* ki. És hét tűzlámpás ég *vala* a királyiszék előtt, a mely az Istennek hét lelke; 6És a királyiszék előtt üvegtenger *vala,* hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul. 7És az első lelkes állat hasonló *vala* az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza *vala,* mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló *vala* a repülő sashoz. 8És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya *vala,* köröskörül és belül teljes *vala* szemekkel; és meg nem szűnik *vala* nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő, 9És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él, 10Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: 11Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.