1Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! 2Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. 3Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! 4Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. 5Elragadod őket; *olyanokká* lesznek, *mint az* álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; 6Reggel virágzik és sarjad, *és* estvére elhervad és megszárad. 7Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! 8Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. 9Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. 10A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. 11Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? 12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 13Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. 14Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. 15Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. 16Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. 17És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!