1Az Ezrahita Ethán tanítása. 2Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! 3Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, *mondván:* 4Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 5Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 6És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. 7Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, *s ki* olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? 8Igen rettenetes Isten *ő* a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. 9Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. 10Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. 11Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet. 12Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. 13Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. 14A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. 15Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt. 16Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; 21Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, 22A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. 23Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; 24Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. 25És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. 26És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. 27Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! 28Én meg elsőszülöttemmé teszem őt *és* felebbvalóvá a föld királyainál. 29Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos *marad* ő vele. 30És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. 31Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; 32Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: 33Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; 34De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. 35Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. 36Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 37Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. 38Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. 39De te *mégis* elvetetted és megútáltad *őt,* és megharagudtál a te felkentedre. 40Felbontottad a te szolgáddal *kötött* szövetséget, földre tiportad az ő koronáját. 41Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit. 42Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt. 43Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 44Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban. 45Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted. 46Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. 47Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, *és* ég a te haragod, mint a tűz? 48Emlékezzél meg rólam: mily *rövid* az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 49Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált *s* megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela. 50Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra! 51Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek *gyalázatját* hordozom keblemben, 52A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. * (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. *