1Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;
7Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!
41És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.