1Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. 2Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai? 3Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. 4Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve. 5Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. 6A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas. 7Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! 8Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. 9Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. 10Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. 11Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. * (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön! *