1Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. 2Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. 3Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 4Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. 5És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért *és* jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 7Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. 9Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. 12Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! 13Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. 14Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek *vonulnak* utána, az ő társnői; néked hozzák őket. 16Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. * (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! *