1Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. 2Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. 3Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. 4Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. 5Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! 6Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? 7Ha látogatni jön *be valaki,* hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára *és* beszél. 8Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: 9Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! 10Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. 11De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! 12Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; 13Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. * (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! *