1Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7Ha látogatni jön *be valaki,* hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára *és* beszél.
8Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
13Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. * (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! *