1Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. 2Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! 3Dicsekedik lelkem az Úrban; *s* hallják ezt a szegények és örülnek. 4Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! 5Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. 6A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. 7Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. 8Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. 9Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. 10Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. 11Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. 12Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. 15Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. 16Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; 17Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről. 18*Ha igazak* kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. 19Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. 20Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. 21Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. 22A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. * (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. *