1Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! 2Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. 3Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. 4Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. 5Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. 7Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! 8Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. 9Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. 10Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. 11A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. 12Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. 13Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. 14Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. 15Szemeim mindenha az Úrra *néznek,* mert ő húzza ki a tőrből lábamat. 16Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. 17Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. 18Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. 19Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. 20Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. 21Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. 22Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.