1Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. 6Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! 10Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin. 11Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. 12Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. 16Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám. 19Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. 21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. 22Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! 25Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. 27Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! 28Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. 29Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *