1Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt. 2Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. 3Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő *támadt.* 4Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, 5És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége! 6Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. 7Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. 8Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!