1Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, *és* teljes szívből keresik őt.
3És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4Te parancsoltad *Uram,* hogy határozataidat jól megőrizzük.
5Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24A te bizonyságaid én gyönyörűségem, *és* én tanácsadóim.
25Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49Emlékezzél meg a te szolgádnak *adott* igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; *de* a te törvényedről el nem feledkezem.
62Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69A kevélyek hazugságot költöttek reám, *de* én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, *holott* én a te határozataidról gondolkodom.
79Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod *kivánása* miatt; a te igédben van az én reménységem.
82A te beszéded *kivánása* miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84Mennyi a te szolgádnak napja, *és* mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint *élnek.*
86Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, *de* én a te bizonyságaidra figyelek.
96Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél *édesbb* az az én számnak!
104A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha *és* mindvégig.
113Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, *és* oktatja az együgyűeket.
131Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141Kicsiny vagyok én és megvetett, *de* a te határozataidról el nem feledkezem.
142A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143Nyomorúság és keserűség ért engem, *de* a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150Közelgetnek *hozzám* az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, *de* nem térek el a te bizonyságaidtól.
158Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; *de* a te igédtől félt az én szívem.
162Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!