1Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 2A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, *mondván:* Uralkodjál ellenségeid között! 3A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. 4Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. 5Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; 6Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. 7Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.