1Ének. Dávid zsoltára. 2Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is *kész.* 3Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! 4Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! 5Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! 6Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! 7Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! 8Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. 9Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm. 10Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. 11Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? 12Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? 13Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! * (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket. *