1Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. 2Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? 3Boldog, a ki megtartja a törvényt, *és* igazán cselekszik minden időben. 4Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, 5Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, *és* örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 6Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. 7Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. 8De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. 9Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon. 10És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből. 11Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük. 12És hittek az ő beszédeinek, *és* énekelték az ő dicséretét. 13Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát! 14Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. 15És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. 16És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. 17Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. 18És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. 19Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt. 20Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. 21Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban, 22Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. 23Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse *őket.* 24És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének. 25És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. 26De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában; 27S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban. 28Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. 29És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. 30Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn. 31És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. 32Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, 33Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. 34Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr. 35Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. 36És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok. 37És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, 38És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel. 39És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. 40De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét. 41És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok. 42És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! 43Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe. 44De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; 45És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék. 46És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék. 47Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. 48Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.