1Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván. 2Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. 3Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein. 4Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja: 5Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem. 6Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán. 7A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. 8Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged. 9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. 10A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. 11Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit. 12Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát. 13Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud. 14És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein, 15Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon. 16Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja: 17A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges! 18És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!