1Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, *és* kezedet adván, kötelezted magadat másért: 2Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. 3Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat. 4Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, 5Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a *vadász* kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. 6Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! 7A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, 8Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. 9Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? 10Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; 11Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú! 12Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár, 13A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. 14Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít. 15Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása. 16E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: 17A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, 18Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, 19A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között! 20Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. 21Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba. 22Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. 23Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések. 24Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől. 25Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel; 26Mert a parázna asszony miatt *jut az ember* egy darab kenyérre, és *más* férfi felesége drága életet vadász! 27Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? 28Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? 29Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt! 30Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik; 31És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja; 32A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! 33Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik. 34Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. 35Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.