1Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja. 2Mit *szóljak,* fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke? 3Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek. 4Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése. 5Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát. 6Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek. 7Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé. 8Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre. 9Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek! 10Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. 11Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. 12Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. 13Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. 14Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét. 15Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak. 16Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál. 17Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. 18Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. 19Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót. 20Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. 21Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. 22Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete. 23Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. 24Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek. 25Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak. 26Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. 27Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. 28Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: 29Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! 30Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! 31Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!