1Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap *tereád.* 2Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 3Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. 4A búsulásban kegyetlenség *van,* és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt? 5Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. 6Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja. 7A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes. 8Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. 9*Mint* a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes *szavai is, melyek* lelke tanácsából *valók.* 10A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. 11Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. 12Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. 13Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. 14A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 15A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. 16Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. 17*Miképen* egyik vassal a másikat élesítik, *a képen* az ember élesíti az ő barátjának orczáját. 18*Mint* a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. 19Mint a vízben egyik orcza a másikat *megmutatja,* úgy egyik embernek szíve a másikat. 20*Mint* a sír és a pokol meg nem elégednek, *úgy* az embernek szemei meg nem elégednek. 21*Mint* az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében *próbáltatik meg, úgy* az ember az ő híre-neve szerint. 22Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. 23Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. 24Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é? 25*Mikor* levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek: 26Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául, 27És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.