1Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
2A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.
3Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.
4Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
5Tövisek *és* tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
6Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
7A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.
8A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik.
9Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek.
10Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
15A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; *de* a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.
16A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő *marháját;* a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre *jut.*
17Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek.
22Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.
24Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;
25Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.
26Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.