1A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik. 2Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen. 3Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat. 4Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje. 5A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben. 6A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált. 7A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre. 8A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják. 9A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz. 10Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen. 11A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint. 12A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van. 13A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve. 14A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el? 15Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres. 16Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt. 17Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt. 18A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja. 19A felingerelt atyafiú *erősb* az erős városnál, és *az ilyen* versengések olyanok, mint a vár zárja. 20A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. 21Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában *van,* és a *miképen* kiki szeret azzal élni, *úgy *eszi annak gyümölcsét. 22Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól! 23Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel. 24Az ember, a kinek *sok* barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.