1A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
2Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.
3Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
4Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
5A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
6A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.
7A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.
8A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.
9A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
10Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
11A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.
12A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.
13A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
14A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
15Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
16Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.
17Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
18A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.
19A felingerelt atyafiú *erősb* az erős városnál, és *az ilyen* versengések olyanok, mint a vár zárja.
20A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.
21Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában *van,* és a *miképen* kiki szeret azzal élni, *úgy *eszi annak gyümölcsét.
22Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
23Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
24Az ember, a kinek *sok* barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.