1Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3Minden helyeken *vannak* az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10Gonosz dorgálás *jő* arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.
11A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12Nem szereti a csúfoló a feddést, *és* a bölcsekhez nem megy.
13A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma *van.*
16Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.
18A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.
19A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.
23Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében *mondott* beszéd, oh mely igen jó!
24Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.
26Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.
28Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29Messze *van* az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.
31A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.