1Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására. 3És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé. 4Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei. 5Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak. 6Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására. 7Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, *egyszerűen* kürtöljetek, és ne fújjatok riadót. 8A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között. 9És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is *azokkal* a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől. 10A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 11Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról. 12És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában. 13Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint. 14Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia. 15Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia. 16És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia. 17És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói. 18Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia. 19A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia. 20És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia. 21Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és *amazok* felállíták vala a hajlékot, míg *ezek* oda jutnak vala. 22Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia. 23A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia. 24A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia. 25*Utolszor* indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia. 26Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia. 27És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia. 28Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek. 29Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek. 30Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek. 31És monda *Mózes:* Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt. 32És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled. 33Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok. 34És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból. 35Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid. 36Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.