1Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől. 2Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az ő szent templomából! 3Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain. 4És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek. 5A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é? 6De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták *helyévé;* és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom. 7Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek. 8E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak. 9Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig. 10Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le- Afrában porba heveredtem. 11Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni. 12Mert beteg lett Marótnak lakosa *az ő* java*i* miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára. 13Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! *ki* a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei! 14Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait. 15Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége! 16Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!