1És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. 2Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. 3És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: 4Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté. 5És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: 6Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. 7Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? 8Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. 9És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem *jő* mindjárt a vég. 10Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; 11És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. 12De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek *titeket,* adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok. 14Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: 15Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik. 16Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek *némelyeket* ti közületek. 17És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. 18De fejeteknek egy hajszála sem vész el. 19A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. 20Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. 21Akkor a kik Júdeában *lesznek,* fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba. 22Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak. 23Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. 24És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. 25És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, 26Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. 27És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. 28Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. 29Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: 30Mikor immár hajtanak, és *ezt* látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. 33Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. 34De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: 35Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. 36Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! 37Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák *hegyének* neveztetik. 38És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.