1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! 2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. 3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. 4Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. 5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. 6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. 8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. 9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 10Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. 11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. 12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. 13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. 14A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni. 15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! 17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! 19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! 20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre? 21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. 22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!