1Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. 2Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. 3Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap. 4Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. 5*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. 6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. 7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. 8Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. 9Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. 10Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán. 11Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! 12Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! 13Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. 14Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. 15Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. 16És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. 17És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. 18És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. 19Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! 20Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. 21Ezt veszem szívemre, azért bízom. 22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! 23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! 24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. 25Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. 26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. 27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. 28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. 29Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység? 30Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. 31Mert nem zár ki örökre az Úr. 32Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. 33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. 34Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; 35Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; 36Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. 37Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? 38A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. 39Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.* 40Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. 41Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. 42Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. 43Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. 44Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. 45Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. 46Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. 47Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. 48Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. 49Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, 50Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből. 51Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. 52Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. 53Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. 54Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! 55Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből. 56Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. 57Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! 58Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. 59Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. 60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. 61Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; 62Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. 63Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk. 64Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint. 65Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. 66Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!