1Tovább is felele Elihu, és monda:
2Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
7Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
8Az olyan embernek *árt* a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának *használ.*
9A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
11A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
15Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16Azért tátja fel Jób hívságra a száját, *és* szaporítja a szót értelem nélkül.