1Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják. 2A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják. 3Határt vet *az ember* a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét. 4Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze. 5Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által; 6Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van. 7Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt. 8Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon. 9Ráveti kezét *az ember* a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja. 10A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme. 11Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza. 12De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye? 13Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található. 14A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen. 15Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. 16Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral. 17Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető. 18Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél. 19Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze. 20A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek? 21Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van. 22A pokol és halál azt mondják: *Csak* hírét hallottuk füleinkkel! 23Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. 24Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt. 25Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; 26Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat: 27Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt. 28Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.