1Felele pedig a sukhi Bildád, és monda: 2Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk. 3Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? 4Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? 5Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. 6A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. 7Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. 8Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. 9A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. 10Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén. 11Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. 12Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. 13Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. 14Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. 15Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. 16Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. 17Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. 18A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. 19Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján. 20Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. 21Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.