1Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. 2Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; 3És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; 4Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. 5Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában! 6Mert elhagytad, *Uram,* a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget; 7És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek; 8És betelt földje bálványokkal, *és *kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak. 9Ezért *porba* hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik. 10Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt. 11A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága *porba* hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. 12Mert a seregek Urának napja *eljő* minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik. 13És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen; 14Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen; 15Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; 16És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. 17És *porba* hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. 18És a bálványokat teljességgel elveszti. 19És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. 20Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, 21Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. 22