1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. 2És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. 3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. 4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; 6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. 7Azon a napon adott Dávid először *éneket* az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. 8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. 9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. 10Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 11Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. 12Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. 13Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! 14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! 15Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; 16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. 17Amelyet állíta Jákóbnak *örök* végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. 19Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; 20Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: 21Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. 22*Ezt mondván:* Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. 23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. 24Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; 25Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; 26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. 27Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. 28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! 29Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. 30Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. 31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! 32Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. 33Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. 34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. 35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! 36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. 37Ott hagyá azért *Dávid* az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, 38Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. 39Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt *hagyá* a magaslaton, mely Gibeonban vala; 40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint *cselekedjenek,* a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, 41Hémánt is és Jédutunt velök *hagyá,* és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. 42És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká *tevé.* 43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.