1Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért! 2Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök? 3Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. 4Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. 5Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; 6Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; 7Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. 8Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, *és* mindazok, a kik bíznak bennök! 9Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. 10Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. 11A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő. 12Az Úr megemlékezik mi rólunk *és* megáld *minket;* megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. 13Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. 14Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. 15Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. 16Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. 17Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. 18De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!