1Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség. 2Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre. 3Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának. 4Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos; 5Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt. 6A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved. 7*Mint* a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában. 8Mint a ki követ köt a parittyába, úgy *cselekszik,* a ki a bolondnak tisztességet tesz. 9*Mint* a részeg ember kezébe akad a tövis, *úgy akad* az eszes mondás a bolondoknak szájába. 10Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel. 11Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát. 12Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől *jobb* reménységed legyen, hogynem mint a felől! 13Azt mondja a rest: ordító *oroszlán* van az úton! oroszlán van az utczákon! 14*Mint* az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában. 15Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni. 16Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád. 17Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti. 18Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, 19Olyan *az,* a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam! 20Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás. 21Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, *olyan* a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására. 22A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét. 23*Mint* a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, *olyanok* a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett. 24Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot. 25Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. 26Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben. 27A ki vermet ás *másnak,* abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza. 28A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott *embert,* és a hízelkedő száj romlást szerez.