1Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei. 2Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. 3Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan. 4Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek: 5Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke. 6Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj; 7Mert jobb, ha *azt* mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid. 8Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy *azt* ne *kelljen kérdened,* mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. 9A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd; 10Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék. 11*Mint az* arany alma ezüst tányéron: *olyan* a helyén mondott ige! 12*Mint az* arany függő és színarany ékesség: *olyan* a bölcs intő a szófogadó fülnél. 13Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja. 14*Mint a* felhő és szél, melyekben nincs eső: *olyan* a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal. 15Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot. 16Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. 17Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged. 18Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen. 19*Mint a* romlott fog és kimarjult láb: *olyan a* hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején. 20*Mint a* ki leveti ruháját a hidegnek idején, *mint* az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt. 21Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; 22Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked. 23Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv. 24Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban. 25*Mint* *a* hideg víz a megfáradt embernek, *olyan *a messze földről való jó hírhallás. 26*Mint a* megháborított forrás és megromlott kútfő, *olyan *az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik. 27Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség? 28*Mint* a megromlott és kerítés nélkül való város, *olyan *a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!