1Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
3Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
4Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni *és* jót cselekedni.
5Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, *és* nem veti meg a rosszat.
6Uram, az égig *ér* a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
7Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, *mint* a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
10Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
12Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. * (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! *